Élménybeszámoló

Tudom, hogy eddig nem tettem közzé az anyanyelvemen ezen a blogon, viszont szerettem volna megosztani azt a beszámolót, amit még az előző félév végén írtam, mint Erasmusos kötelesség. Ez a poszt lényegében összefoglal mindenféle fontosat, ami a mobilitást illeti. Kellemes olvasmányélményt! :)

Legelőször hetedik osztályban hallottam az Ersamusról és már akkor, 13 évesen eldöntöttem, hogy élni fogok ezzel a lehetőséggel. Egy lány tartott előadást egy erdélyi ifjúsági táborban, elmesélve, hogyan jutott ki Dániába. Inspirált, és azóta is túlozva mondogatom, hogy ez motivált a legjobban abban, hogy a tovább tanulást válasszam. Az elvárásaim nem rugaszkodtak el a realitástól, mivel már volt szerencsém megtapasztalni azt, hogy milyen amikor húzamosabb ideig vagy távol az otthonodtól. Az előszeretettel emlegetett kultúrsokk sem fordult elő, mivel a nemzetközi ismerettségeim által és az által, hogy egy bilinguális környezetben nőttem fel, megértem, mennyire különböznek a kultúrális háttereink.

Amire számítottam, az beigazolódott: újabb nemzetközi ismerettségekre tettem szert, valamennyire megtanultam érteni az ország nyelvén és rengeteg volt a napsütés (metaforikusan és alapjáraton is).

Ami legelőször feltűnt az egyetemen az az, hogy mennyire segítőkész mindenki. Ez kissé levett a ránk ruházott felelősségérzetről, mert mindent majdnem teljes mértékben helyettünk intéztek: a tárgyfelvételt, a termek és óráról késő tanárok megtalálását/lokalizálását és hasonlóakat. Tanulmányi téren azt vettem észre, hogy a tanárok portugál stílusban elnézőek a beadandókkal, jelenléttel és teljesítménnyel kapcsolatban, viszont ez nem egy demotiváló módon, hanem inkább azt éreztetve, hogy ők barátként is állnak hozzá a projektekhez. A nehéz része annak, hogy az órák portugálul folytak a korlátozott információ volt. Sokszor megesett, hogy későn jutott el hozzám a feladat vagy csak nagyon nehezen tudtam lefordítani a portugál dokumentumokat.

Ami számomra érdekes volt, hogy majdnem minden tárgynak az alapja a csapatmunka volt (még olyan tárgyaknak is, mint a történelem), ami személyes véleményem szerint, hasznos a jövendőre nézve, hiszen az építészeti téren (főleg nagyobb léptékű feladatoknál) nem egyedül fog tevékenykedni a dolgozó. Úgy gondolom, hogy a mobilitás egy új perspektívát adott a tanult szakról, amelyben nemzetközi mesterektől tanulhattam (mint kiderült, az egyik tanárom gyakorta tart előadásokat a szülőországomban is, úgyhogy reményeim szerint egyszer részt vehetek rajtuk).

Nagy magabiztossággal vágtam bele a kalandba, mert azt gondoltam, hogy a tapasztalataim  segítségével minden próblémára tudok majd megoldást találni. A félév végén el tudom mondani, hogy voltak nem várt nehézségek és elvégre is ezeknek a megoldása formálja csak igazán a jellemet.

Az erasmus remek lehetőség egy új kultúra megismerésére. Erről az jut eszembe, hogy amikor megérkeztem Portugáliába és már elegendő időt töltöttem ott, rájöttem, hogy mennyire is saját magamra emlékeztet a portugálok ráérős és nyugodt személyisége.

Ezáltal sokkal otthonosabb volt számomra az ott eltöltött idő, még akkor is ha leginkább nemzetközi közegben mozogtam, mert az ország érzete mindenkire hatott - még a pontosságra sokat adó németekre is.

Ezzel a kis anektódával csak azt szerettem volna példázni, mennyire otthonná tud válni egy messzi, idegen hely.

Ajánlani tudom azoknak, akik szeretnének egy idegen nyelvet hatékonyabban megtanulni.

Nem fektettem nagy hangsúlyt arra, hogy megtanuljak portugálul, mégis úgy gondolom, hogy rengeteg minden megragadt, és hogyha nem is tudnék egy összetett mondatot megfogalmazni, akkor is elég sokat megértek a hozzám szóló szavakból.

Az az igazság, hogy a végtelenségig írhatnám az érveket, hogy miért is ennyire fantasztikus az Erasmus, gondoljunk csak azokra az emberekre, akik ebből az élményből visszatértek - senki sem tud elhallgatni róla, régi barátaik idegeire menve az ismétlődő históriák elmesélésével. Igen, históriák, mivel mindez már történelemnek számít nekünk.